Küldetés
A Magyar Nemzeti Múzeum Magyarország első országos és máig legnagyobb múzeuma, amelyet 1802-ben alapított gróf Széchényi Ferenc. Pollack Mihály tervezte klasszicista épülete története során számos jelentős esemény színtere volt. Intézményünk a nemzeti kulturális élet megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen része.
A Magyar Nemzeti Múzeum feladata, hogy tudományos módszerekkel gyűjtse, megőrizze, kutassa és bemutassa a Kárpát-medence egykori lakóinak tárgyi emlékeit egészen napjainkig. A régió legfontosabb és leggazdagabb régészeti és történeti műkincsgyűjteménye 400 000 év történelmének és 3,5 millió műtárgyának őrzője, amelyben világhírű műtárgyak, a magyar történelem és művelődéstörténet felbecsülhetetlen értékű kincsei találhatóak.
Intézményünk célja a nemzeti emlékezet őrzése, erősítése és továbbadása a jövő nemzedékei számára. Magasan képzett szakembereink hazai és nemzetközi tudományos kutatások aktív résztvevői. Küldetésünk, hogy a tudományokban és a tudományos ismeretterjesztésben olyan magyarságképet mutassunk fel, amelyre mindenki büszke lehet.
Múzeumtörténet
A múzeum alapítása
1802. november 25-én gróf Széchényi Ferenc úgy döntött, hogy gazdag gyűjteményeit „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”. A nagylelkű adományt uralkodói jóváhagyás erősítette meg. Bár az új intézmény az alapítólevélben változó nevekkel szerepelt (Nemzeti Könyvtár, Országos Múzeum, Nemzeti Múzeum), a kor fogalmai szerint Széchényi gróf a magyar nemzeti könyvtárat alapította meg – ám kezdettől fogva azzal a lehetőséggel, amit a nemes gesztusért köszönetet mondó 1807. évi 24. törvény így fogalmazott meg: az adományozó gróf „terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyüjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átirta és ezekkel egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta”.
Az adomány 11 884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 db aranyérmet, továbbá címereket, más régiségeket, valamint néhány festményt tartalmazott. Ezek először a pesti pálos kolostor könyvtártermében, majd 1807-től a pálos (később egyetemi) templom túloldalán álló egykori egyetemi épületben nyertek elhelyezést. Egy évvel később – Miller Jakab Ferdinánd könyvtárőr több éves előkészítő munkája nyomán, József nádor előterjesztésére – az országgyűlés az 1808. évi 8. törvénycikkben gondoskodott a Magyar Nemzeti Múzeum felállításáról, és a vármegyék megajánlásai révén a pénzügyi alap biztosításáról. 1812-ben nevezték ki Miller Jakab Ferdinándot a Múzeum első igazgatójának. Ekkoriban alakultak ki a Múzeum tárai: a meglévő könyvtár után a természettár, majd a régiségtár. Az állam 1813-ban megvette a Batthyány családtól a mai múzeumépület telkét, majd az azon álló városi palotába költöztette a mind gazdagabb anyagot. Széchényi Ferenc továbbra is támogatta a gyűjteményeket, ezirányú érdemeiről az 1827. évi 35. törvény is megemlékezik. A nagyszámú adomány mellett vásárlások útján gyarapodtak a tárak, így például a híres tudós, műgyűjtő, Jankovich Miklós gazdag gyűjteményeivel.
Az önálló épület
A Magyar Nemzeti Múzeum gyarapodása mellett a 19. század első harmadában egy méltó hajlék felépítése is nemzeti üggyé vált. Végül a Múzeum új, önálló épületére az 1836. évi 37. törvénycikk biztosította a szükséges összeget. Tervezésével a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját, Pollack Mihályt bízták meg. Az építkezés 1837 és 1847 között folyt. A homlokzat timpanonjának szobordíszeit Rafael Monti müncheni szobrász készítette.
Középen Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja. A múzeum főlépcsőházának falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik.
Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc
A múzeum jelentős szerepet játszott az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc történetében. 1848. március 15-én a homlokzat előtti tér a forradalom egyik fontos színhelye volt, ahol a hagyománnyal ellentétben Petőfi Sándor nem szavalta el a Nemzeti Dalt (de beszédet mondott). A Múzeum előtti tér 1848-49-ben számos népgyűlés helyszíne volt. A múzeumi díszteremben ülésezett a 48-as népképviseleti országgyűlés felső háza. (Később, 1861-ben és 1865–66-ban a képviselőház, 1867-től 1902-ig, a mai Parlament megépüléséig, pedig a felsőház működött itt.) Ettől kezdve a Nemzeti Múzeum épülete nem csupán a legfontosabb nemzeti gyűjtemény őrző- és bemutatóhelye, hanem a nemzeti szabadság jelképe is. Ezt a jelképiséget fejezi ki, hogy nemzeti ünnepünkön a központi állami megemlékezést évről évre a Múzeum előtt tartjuk.
A Múzeum története napjainkig
A 19. század második felében olyan kiváló tudósok fejtették ki e falak között tevékenységüket, mint Kubinyi Ágoston, Rómer Flóris, Hampel József és Pulszky Ferenc. A dinamikusan fejlődő gyűjtemények már ekkor kinőtték az intézmény falait. Emellett a nemzetközi muzeológia fejlődése is a szakosodás, a szakmúzeumok kialakítása irányába mutatott. Így vált önálló intézménnyé – a nemzeti múzeumi gyűjtemény egy részének leválásával – 1872-ben az Iparművészeti Múzeum, 1896-ban pedig a képtár egy részéből a Szépművészeti Múzeum. 1926–27-ben került sor az épület teljes felújítására. Ekkor sikerült Lechner Jenő tervei alapján az épületen belül a tetőtérben új helyiségeket nyerni, így a raktározási gondok egy időre megoldódtak. A következő nagy épületrekonstrukcióra 1996 és 2006 között került sor, amikor többek között a két belső udvar alatt munkaszobákat és új kiállítási teret (a római kori Lapidáriumot) alakítottak ki.
Az 1949-es múzeumi törvény kimondta a Néprajzi és a Természettudományi Múzeum különválását és a Széchényi Könyvtár önállósodását. Az 1960-as években néhány kiemelkedő történelmi épületegyüttes a Nemzeti Múzeum szakmai irányítása alá került mint az intézmény vidéki filiáléja, ezzel mintegy országos jelentőségüket hangsúlyozva: a visegrádi Mátyás Király Múzeum, a sárospataki Rákóczi Múzeum és a monoki Kossuth Múzeum, 1985-től pedig az esztergomi Vármúzeum.
A Magyar Nemzeti Múzeum 2012-ben további filiákkal gyarapodott, amikor korábban a megyei múzeumi szervezetben működő tagintézményeket csatoltak szervezetéhez: Széchenyi István Emlékkiállítás (Nagycenk), Vay Ádám Muzeális Gyűjtemény (Vaja), Báthori István Múzeum (Nyírbátor), Palóc Múzeum (Balassagyarmat), a Villa Romana Baláca – Római kori villagazdaság és romkert (Nemesvámos), Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely, Csolt Monostor – Középkori Romkert (Vésztő), Balassa Bálint Múzeum (Esztergom). Ezek közül a közérdekű muzeális kiállítóhely minősítésű nagycenki Széchenyi István Emlékkiállítás a Múzeum kezdeményezésére tematikus múzeum besorolást nyert, és 2014 őszén már mint Széchenyi István Emlékmúzeumot adta át a kormányzat az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpontnak. Nagycenken az alatt az alig több mint másfél év alatt, amíg a kiállítóhely a Nemzeti Múzeum szervezetébe tartozott, sikerült új állandó kiállítást rendezni. 2021 szeptemberétől a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeummal újabb tagintézménye lett a Nemzeti Múzeumnak, amely 2022-től immár MNM Forgách-Lipthay Kastélymúzeum néven folytatja működését.
A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói:
|
1.
|
1812–1823
|
|
|
2.
|
1823–1837
|
Édesapja, Haliczky András Frigyes (1753–1830) költő, fordító, a pesti egyetemen először a magyar nyelv és irodalom, majd a német nyelv és irodalom tanára volt. Fia a pesti egyetemen végezte tanulmányait, és alig 20 évesen került a Nemzeti Múzeumba. Ő volt az intézmény történetében az egyetlen olyan igazgató, aki mindvégig a Múzeumban dolgozott, pályája kezdetétől élete végéig. Miller Jakab Ferdinánd múzeumigazgató 1808. október 21-én, 3 nappal azután, hogy az országgyűlés megszavazta a Nemzeti Múzeumról szóló törvényt, biztosítva ezzel az intézmény működési költségeit, felterjesztést intézett József nádorhoz, hogy Haliczky Antalt nevezze ki a könyvtárba, aki „jeles eredménynyel végezte el bölcsészeti és jogi tanulmányait, a magyar, német, tót nyelvet tökéletesen, a franczia, olasz és angolt elég jól bírja, szép és gyors írása van, a régi okleveleket folyékonyan olvassa”. A nádor elfogadva az igazgató javaslatát október 25-i leiratában Haliczkyt kinevezte a „Múzeum harmadik hivatalnokának”, évi 400 forint fizetéssel. Miller az ezt követő években a létrejövő régiségtár őrévé, vezetőjévé képezte ki. Kinevezését már 1812 januárjában azzal a megjegyzéssel indítványozta a nádornak, hogy biztos benne, Haliczky „bámulatos szorgalmával, tárgyszeretetével díszére fog válni hazájának”. A régiségtári őri kinevezésére végül 1814. november 25-ig kellett várnia. Tehel Lajos természettári őr halála (1816) után ő lett az intézmény senior custosa, azaz legrégebben hivatalban lévő őre, ami azt jelentette, hogy távollétében vagy akadályoztatása esetén ő helyettesítette az igazgatót.
József nádor Miller igazgató halálát követően a rangidős Haliczkyt bízta meg 1823. november 25-én a Nemzeti Múzeum igazgatói teendőinek ellátásával. A megbízatás ideiglenes jellegű volt és az új igazgató kinevezéséig szólt, mely végül is 1837 májusáig, betegségének komolyabbra fordulásáig tartott. A Nemzeti Múzeum igazgatása alatt gyarapodott a híres Jankovich-féle gyűjteménnyel, amely megsokszorozta az általa közvetlenül kezelt régiségtári anyagot is. Jankovich Miklós régiségeinek megvásárlását ugyanaz az 1832–36. évi országgyűlés szavazta meg, amely a Nemzeti Múzeum palotájára is megajánlotta a szükséges pénzösszeget. Az építkezés megindulásának napjaiban érte a halál.
|
|
3.
|
1837–1843
|
Horvát István
|
|
4.
|
1843–1869
|
Kubinyi Ágoston
|
|
5.
|
1869–1894
|
Pulszky Ferenc
|
|
6.
|
1894–1916
|
Szalay Imre
|
|
7.
|
1916–1923
|
Fejérpataky László
|
|
8.
|
1923
|
Horváth Géza
|
|
9.
|
1923–1932
|
Hóman Bálint
|
|
10.
|
1932–1934
|
Bátky Zsigmond
|
|
11.
|
1934–1945
|
Zichy István gróf
|
|
12.
|
1944–1945
|
Fettich Nándor
|
|
13.
|
1945–1949
|
Huszár Lajos
|
|
14.
|
1949–1951
|
Mihalik Sándor
|
|
15.
|
1951–1986
|
Fülep Ferenc
|
|
16.
|
1986–1993
|
Fodor István
|
|
17.
|
1993
|
Kralovánszky Alán
|
|
18.
|
1993–1999
|
Gedai István
|
|
19.
|
1986, 1999–2010
|
Kovács Tibor
|
|
20.
|
2010–2016
|
Csorba László
|
|
21.
|
2016-2021
|
Varga Benedek
|
|
22.
|
2021-
|
L. Simon László
|
A Múzeumkert
A mai Múzeum körút 14–16. szám alatti, 8700 négyszögöl nagyságú telket 1813-ban vásárolta meg az állam a Batthyány családtól, a Nemzeti Múzeum számára. A múzeum gyűjteményei ideiglenesen a területen álló villaépületbe kerültek. 1846-ra készült el teljesen a végleges, ma is álló múzeumépület, a Pollack Mihály tervezte impozáns palota. Környezete azonban 1855-ig csupasz „küludvar”-ként várta a rendezést. Parkosítására már Pollacknak is voltak konkrét elképzelései, 1848 elején pedig Muszely Károly pesti műkertész nyújtott be rá terveket.
A forradalmi események, melyek fontos színhelye volt a múzeum előtti tér, elsodorták ezeket a terveket és csak a szabadságharc leverése után kerülhetett újra napirendre a Múzeumkert ügye. Mivel az állam nem nyújtott támogatást, társadalmi összefogásból kellett előteremteni a szükséges összeget. Az 1852-től ebből a célból életre hívott „kertalap” javára a Múzeum dísztermében hangversenyeket tartottak. (Az 1850-es években így vált a Nemzeti Múzeum a főváros első számú koncerthelyszínévé.) A gyűjtésből származó pénzből már 1852-ben felépült a ma is álló kertészház, a következő évben pedig Petz Ármin, az Orczy-kert főkertésze elkészítette a Múzeumkert angolparkos tervét. Az első fákat 1855. november 24-én ültették el ünnepélyes keretek között. A korabeli sajtó egyik fontos orgánuma, a Budapesti Hírlap november 26-i számában a következőképpen tudósított a jeles eseményről: „Tegnapelőtt u. m. szombaton ment véghez a nemzeti múzeum udvarán állítandó kert vagy sétatér ugy mondható felavatása. Miután a szükséges földmunkálatok és földtöltések befejeztettek, az írt napon dél tájban történt több előkelő hivatalnokok (közöttük pestmegyei főnök Kapy Ede és pesti polgármester Krászonyi József urak,) tudósok és vendégek jelenlétében a város e részének diszére leendő sétatér első élőfáinak ültetése, mely alkalommal muzeumi igazgató cs. k. tanácsos Kubinyi Ágoston úr e kis ünnepély czéljának megfelelő beszédet mondott, minek végével a jelenlévők az elültetett fákat megöntözték. Ezt követte egy vídám s magyar vendégszeretettel fűszeres ebéd a nemzeti múzeumigazgató urnál, mire az említett társaság meghíva volt.” Más újságok híradásaiból azt is tudjuk, hogy a kert első fáit a mai Múzeum körút és Bródy Sándor utca sarkán lévő kertrészben ültették el, majd a Kortsák József pesti bádogosmester által külön erre az alkalomra készített díszes öntözőkannával locsolták meg. Az ünnepségen a kor „jelesei” közül megjelent például Eötvös József és a fiatal Podmaniczky Frigyes is.
A kert telepítése Kallina Henriknek, a múzeum első kertészének vezetésével folyt és 1857-ben fejeződött be. Az első fákat a Margitszigetről hozták, majd Egressy Sámuel 1000 facsemetét indított útnak kiskunlacházi birtokáról 12 társzekéren. A legszebb hársfákat báró Sina Simon küldte gödöllői uradalmából.
A Múzeumkert végleges alakját 1880-ban nyerte el, amikor a Múzeum körút kiszélesítése során 264 négyszögölnyi területet kihasítottak az úttest számára. A kerítést, amely 1865-ben készült el Ybl Miklós tervei szerint, ekkor helyezték beljebb. Az utolsó jelentős és minden korábbinál átfogóbb kertészeti rendezésére 2018-2019-ben került sor. A kert kezelését 1953-ig a Múzeum látta el, azóta a FŐKERT (korábban: Budapesti Parkfenntartó Vállalat) végzi a kertészeti munkákat.
A Magyar Nemzeti Múzeum kertje a nevezetes március 15-i forradalmi nagygyűlésen kívül számos fontos társadalmi esemény színhelye volt: tartottak itt választójogi gyűlést, sztrájkgyűlést, temetési szertartásokat, megemlékezéseket. De a „Muzi” nemcsak nagy események színhelye, hanem a hétköznapok kedvelt pihenőparkja is volt mindig. Az utóbbi két évtizedben pedig fesztiválhelyszínné (is) vált: 1996 óta ugyanis minden év májusában itt tartják a hazai és határon túli múzeumok találkozóját, a Múzeumok Majálisát.
Vissza
.png)
